Alonso a (mázlista) király!
íí‚Âzlelgetem a kifejezéseket: "A Ferrari maga alatt vágja a fát...", "...megássa a saját sírját...", vagy: "... kibabrál a saját versenyzőivel...", meg ilyeneket. Sőt, még a bibliai Noé is eszembe jut, amikor arra bíztatja az Urat (akkor ugyanis, még a nevezett meglehetősen közeli és bizalmas kapcsolatban volt a földi halandókkal), hogy: "...Csak a barátaimat verjed (üssed?) Uram, az ellenségeimmel elbánok magam is!..." Ez utóbbi mondat akár a szegény kis Massa szájából is elhangozhatott volna, amennyiben szóhoz tudott volna jutni, amikor vitte magával az egész hóbelevancot a bokszutcában. Az ember könnyesre röhögte magát az eseményen, és csak később döbbent rá, hogy mi lehetett volna ebből, ha csak egy kicsit is rosszul sül el a dolog. Hogy pillanatok alatt leéghetett, fölrobbanhatott volna az egész utca, ha azok a (szerencsére valóban) biztonsági szelepek valamelyike enged, azaz átengedi az üzemanyagot, és Massa Ferrarija azt végigfolyatja a bokszutcában!... Ha valaki már látott az amerikai versenyeken égő versenyzőt, pánikszerűen tüzet oltó szerelőket (bár a lángokat nem láthatta a metanol színtelen lángja miatt), az tudja miről beszélek.Ez most mind elmaradt, csak a szégyen marad meg mindörökre. A szégyen, hogy a csapat, a Ferrari, amely a kerékcserében is többszörös világcsúcstartó tudott lenni (öt másodperc sem kellett nekik a kerékcseréhez), mára ide züllött, szétesett. Bár ez talán azért túlzás, mert a csapat, a szerelők nyilván nem estek szét, hanem csak az idétlen vezetés vitte, viszi romlásba az egész társaságot. Korábban, ezeken a hasábokon már ejtettem néhány keresetlen szót a Ferrari (egyébként tisztességes és hozzáértő, de a vezetésre alkalmatlan) új vezérkaráról, amelyeket itt most nincs szándékomban megismételni. Csupán annyit, hogy ma már ott tartunk, hogy Massának és Kiminek hovatovább jobban kell tartaniuk a saját csapatuk baklövéseitől, mint az ellenfeleiktől.
Számomra legalábbis fölfoghatatlan, hogy amúgy értelmes, jól képzett és tehetséges mérnökök képtelenek elismerni, hogy a legújabb "fejlesztésük", az elektronikus cipőkanál hasznosságával egyenértékű lámpás megoldásuk, amely a nyalókás embert lenne helyettesítendő, nemhogy nem jó, hanem egyenesen ártalmas/!/ az "egészségre"! Már akkor leírtam, hogy baromság az egész, amikor Kimi vitte el kis híján a csövet, csupán egyetlen szerelő lábát törve el, legfőképpen azért, mert az indulás felelősségét a nyalókás embertől átadja "a verseny izgalmától túlfűtött, rohanni akaró, begőzölt versenyző kezébe" (idézet magamtól). Ma is így látom. Sőt, sokkal súlyosabban ítélem meg. Akkor, pedig Massa is dobott kis híján egy hátast ugyanebből a hibából kifolyólag, a Ferrari ahelyett, hogy elismerte volna, hogy hülyeség ez az egész új lámpázás, tartott egy "demonstrációt", sajtótájékoztatót, amelyen bemutatták, hogy milyen nagyszerű is ez az újítás.
Erre föl vitte el most Massa az egész cuccot.
És veszített vele tíz értékes világbajnoki pontot.
Viszont a Ferrari ezúttal azonnal magára vállalta a hibát, valamelyik mérnökük majd elviszi a balhét, mondván, hogy "hibásan", azaz rosszkor nyomta meg a gombot. Ez Massát ugyan fölmenti, de a pontjait nem hozhatja vissza. A "mérnök" pedig, akiről szilárdan állították, hogy onnan föntről, a pulpitusról "jobban látja" majd, hogy mikor kell nyomnia, mint a nyalókás ember, nem látta jobban! És nyomnia sem olyan egyszerű! Három lámpa van ugyanis, piros, sárga, zöld, - és ahhoz, hogy a zöld a lehető legkorábban villanjon föl, egy kicsit "elébe kell menni" az eseményeknek. De mennyivel?! Három versenyből, (hat kiállásból) három baleset - igazán nem rossz arány. De, ha így haladunk, a Ferrarinak lassan nem lesz hadra fogható szerelője...
Ha azonban az ember megkockáztatja, hogy a Ferrari jelenlegi vezetői "fafejűek" (a klasszikusuk Gottlieb Daimler, akit ismerői "fafejű svábként" tiszteltek), akkor viszont mit mondjon az FIA illetékeseiről, akik a mundér (néhány rossz szabály) védelmében inkább hagyják tönkretenni a versenyeket, és még a jobbik esetben is irreálissá tenni az eredményeket, mint most Szingapúrban. Mert azt ugye nem gondolja senki komolyan, hogy normális körülmények között is Alonso nyerte volna a versenyt, ugye?! Már a könyökömön jön ki, annyit írtam erről a szomorú Safety Car-os szabályról, illetve ennek az Amerikából (félig) átvett formájáról, amely szerint a mai Forma-1-es versenyek zajlanak. Legutóbb akkor hívtam ki magam ellen a sorsot, akarom mondani némely olvasóm haragját, amikor Kimi Hamilton általi felökleléséért elsősorban nem a versenyzőt, hanem a hülye szabályt (piros lámpát a verseny útjába?!) marasztaltam el.
Most is ez a szabály tette tönkre a versenyt. (No persze nem a látvány és az izgalmak tekintetében. Vagy ezért csinálják mindezt?!) Amely szép nyugodtan folydogált egészen addig, amíg ifjabb Piquet neki nem ment a falnak! De nekiment. Mire kijött a Safety Car, ami természetes, és szükséges. De az már nem, hogy erre bezárt a bokszutca! A baleset ugyanis most akkor következett be, amikor a mezőny nagyobbik részének éppen tankolnia kellett volna - ha lehet. Akik tudták, azok elhalasztották. De vannak olyan esetek, amikor (amint azt Martti Larnitól tudjuk): "A WC olyan, mint a sír. Ha menni kell, hát menni kell!" Azaz forma-nyelvre lefordítva: ha üres a tankod, akkor be kell menned a bokszba, ha nem szabad, akkor is! Nico Rosberg és Robert Kubica tehát bement, vállalva a veszélyt, és meg is kapták a maguk "Stop and go" büntetését, amellyel a "kis Keké-" től élete első győzelmének esélyét vették el, Kubicát meg elküldték a vert mezőnybe.Az életben azonban ez már úgy van, ha elvesznek valakitől valamit, azt biztos odaadják valaki másnak. Ezúttal, egyébként teljesen megérdemelten, Fernando Alonso volt ez a "kedvezményezett". Azért mondom, hogy megérdemelten, mert szombaton, az edzésen, amikor egyértelműen a leggyorsabb volt a mezőnyben, egy ostoba műszaki hiba megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy gyorsaságát az első rajthelyre váltsa, sőt, csak a tizenötödikről indulhatott! Akkor letérdelve "imádkozott", s arról beszélt, hogy ezzel elúszott minden lehetősége. íí‚Âm vasárnap reggel már, miután kiderült, hogy az autójának semmi baja, mert csak a benzinadagoló kisebb zűrje volt a megállás oka, azt pedig azonnal kijavították, már arról beszélt, hogy: "Megvan a követendő stratégiánk. Akkor van némi esélyem, ha lesz a versenyben biztonsági autós rész!" És lőn. Az eset pedig világosan mutatja, hogy a szerencse mindig csak azt támogatja (meg az "Isteni Gondviselés"), aki okosan és alaposan felkészül annak fogadására.
Briatore tehát minimális benzinnel küldte ki a pályára Fernandót, mégpedig azért, hogy a 15. helyről indulva, az első néhány körben előzzön meg mindenkit akit csak lehet a könnyű, gyors autójával. Mivel a rajtnál a legrövidebb a mezőny, s attól kezdve egyre nyúlik. Alonso meg is tette ami tőle tellett, és amikor (nagyon hamar a többiekhez képest) elfogyott az üzemanyaga, ahogy tervezték, bement a bokszba tankolni. íí‚Âgy azután, amikor Piquet balesete bekövetkezett, néhányan nagyon szorult helyzetbe kerültek, mások pedig csak némi várakozás után tudtak tankolni, a ferrarisok pedig hozzáfogtak "saját sírjuk kiásásához" (hogy itt ezt a formulát használjam), - addig Alonso, mint a nevető egyetlen, az élre keveredett, illetve először annak közelébe. A nagy truváj az volt, amikor Rosberg megkapta a büntetését, attól kezdve nem lehetett megállítani a kétszeres világbajnokot. Illetve mégis.
Amikor ugyanis utoljára járt bent a biztonsági autó, s mögüle utoljára, immár harmadszor rajtolt el a mezőny, akkor még Hamiltonnak, és Rosbergnek is volt elméleti esélye a győzelemre. Különösen Hamiltonnak, ha elfogadjuk, hogy az ő autója volt a leggyorsabb a három közül. Egy ilyen repülőrajtnál sok minden bekövetkezhet, ezért a fineszes Alonso is nagyon vigyázott, felkészült egy rohamra, és amikor lehetett, azonnal kilőtt, mint a förgeteg, és úgy látszott meg is szándékozik tartani ezt a sebességet. íí‚Âm ekkor a fülére szólt Briatore: "Ne pánikolj! Mire ez a nagy sietség!...", és akkor Alonso azonnal visszavett az esztelen rohanásából...Nico Rosberg, mint utóbb elmondta, eredetileg meg akarta támadni Fernandót, de aztán úgy döntött, hogy Alonso sokkal dörzsöltebb annál, hogy a hátralévő mintegy három körben elengedje, s az autója is nagyon megy, ezért úgy döntött, inkább vigyáz a második helyére, eddigi legjobb eredményére.
Lewis Hamiltont is megkísértette az ördög, de neki is volt annyi intelligenciája, (és "igyekeztem tanulni a korábbi hibáimból is" , mint mondta), hogy erőt vett magán, és az adott helyzetben még azt is eltűrte, hogy Rosberg kissé feltartotta őt, nem vállalt semmi kockázatot az adott helyzetben. Kerek egy másodperccel ment lassabb köröket, mint a versenybeli leggyorsabb köre volt!...
De nem így Rí키ikkönen. Aki a verseny, még normális részében sokat ígérően haladt, de akit a Ferrari, ha nem is annyira, mint Massát, de szintén a partra tett, és ekkor az ötödik helyen autózott, elkövette szokásos utolsó percek-beli hibáját. Belőle ugyanis gyárilag hiányzik az a fajta óvatosság, amelyet fentebb leírtam, és talán éppen ez teszi vonzóvá, szerethetővé. De ahogy "anno" makacsul végigcipelte a foszlott gumijú kerekét egészen a defektes bukásig, a verseny vége felé, és ahogy szinte minden versenyen éppen az utolsó körökben rázza meg magát és futja a verseny leggyorsabb körét, mintegy jelzéseket küldve a külvilágba, most is úgy látszott, mintha az utolsó négy körben akarná megnyerni a versenyt, száguldott, mint a szélvész - és ez lett a veszte! Egyetlen hiba - és vége idei minden reményének. (Mégpedig, Christian Danner: "Tisztán vezetői hiba!" )
Sajnálom.
Persze, éppen ettől, és mindattól amit fentebb írtam, lett, s marad emlékezetes az első Szingapúri verseny, az első villanyfényes Forma-1-es futam. Amely ellentétben a városban futott, de mégsem teljes értékű "városi" valenciai versennyel, igazi, reprezentatív városik verseny volt. Olyan, amely még Monte-Carlóval is vetekedhet, persze nem az európaiak számára, mert ahhoz kissé messze van tőlünk. A képeken is látszott, és a kiegészítő képes beszámolókban is, hogy Szingapúr milyen gyönyörű város, amihez csupán annyit tennék hozzá, hogy valóban Monacóhoz hasonló környezet, példás tisztaság, egetverő gazdagság, csak sokkal nagyobb méretekben, s a világ legnagyobb konténer kikötőjével a háttérben. Engem a Forma-1-es motorcsónakos magyar barátaim vittek el oda, amikor ennek a pályának természetesen még híre sem volt, de a város, a Sentosa sziget látványosságai, (különösen az éjszakai safari az állatkertben) feledhetetlen nyomot hagytak bennem. Mint ahogy nyomot hagytak a Forma-1-es futam résztvevői is, nyilván az egész világban. Hogy mennyibe került a verseny arra nem emlékszem, de egy adat ezért megragadt a fejemben (s remélem nem értettem félre): minden további évben a pálya felállítására és világítására tovább százmillió eurót kell költeni.
Mindezt természetesen a legszigorúbb takarékosság jegyében.
