Móra Ferenc - A vadember és családja.
Felolvassa: Dunai Tamás.
Szerkesztő: E. Román Kata (24/1.)
Rádiós regénytár
Méret:445.80 MB
Bitrata:128 kbps/44 kHz/MP3
Játékidő:08:06:08"
Apró gyerekként, nyolchónapos korában vonult be a magyar irodalomba a "vadember", Móra Ferenc elsőszülött unokája, s a korabeli olvasók 1927 és 1933 között a Magyar Hírlapban megjelent novellasorozatot olvasva tanúi lehettek a kisgyerek növekedésének, megismerhették játékait és csínyeit, kacagtató, bájos megható lényét, s természetesen vele együtt a Móra családot is, a szülőket, a nagyszülőket, amint izgalommal s gyakran rémülettel figyelik - és elszenvedik - ifjabb Ferenc hőstetteit. A kedves, szórakoztató és mulatságos családi életképek mögött felsejlik a külvilág is: a korabeli Szeged hétköznapjai s a közélet Móra számára ekkoriban egyre nyomasztóbbá váló jelenségei, a gazdasági válság és következményei.
A Göröngykeresés "csöndes történetei" hasonló írások, ezek azonban már nemcsak egy kispolgári család életének sokszor szívderítő, sokszor keserves eseményeiről adnak számot, hanem az Alföld egész társadalmának hétköznapjait érzékeltetik, korántsem valamiféle szociográfiai céllal, hanem mindig az elbeszélő, mesemondó spontán írói szándékával.
A VADEMBER ÉS CSALÁDJA:
Móra legnépszerűbb, legismertebb írásai közé tartozik. A "nagyapaság művészetét" verseiben, egyéb írásaiban is változatosan propagáló, íróilag maximálisan kihasználó szerző ezúttal sikeresen kötötte össze sajátos, jellegzetesen közírói, publicistai attitüdjét, hangnemét a kisgyermekekről és kisgyermekekhez szólás művészetével. A Vadember és családja egy újságsorozat darabjaiból áll össze, a Magyar Hírlapban megjelent karcolat, tárca illetve novellasorozat 1927 és 1933 között keletkezett, Móra egyik legjobb, legtermékenyebb korszakában. Az unokáról, később unokákról, a kis Ferencről, Mötyőkéről, majd a kis Mártiról írottak rendkívül változatosan egyesítik a jó gyermekszáj-történeteket, a nevelési-nevelődési- pedagógiai sztorikat és a megható-meghatott, lírai kisprózát. A novellák eseményanyaga meglehetősen szegényes. Ami feldúsítja, valódi irodalommá teszi őket, az a különös felhang, ami a szinte giccshatáron járó alaptörténeteket egy nagyon is nehéz korszak (gazdasági válság, fasizálódás stb.) légköréhez tudja alkalmazni, anélkül, hogy akár a kortörténet, akár mégiscsak derűs eseménymenet csorbát szenvedne.