jeszenakjanos
Uploader
- Csatlakozás
- 2015.10.26.
- Üzenetek
- 4,026
- Reakció pontszám
- 5,282
- Pontok
- 113
- Kor
- 2025
Leírás
Csepeli György Örkény Antal (szerk) - Gyűlölet és politika
A mindennapi gondolkodás számára a gyűlölet egyértelmű jelenség, amelynek célpontja egy másik személy. A pszichoanalízis még a huszadik század elején számos bizonyítékot hozott fel arra, hogy a személyközi viszonyok síkján korántsem egyértelmű a helyzet, a gyűlölet hatalmas feszítőerőkkel telítve ugyan, de nagyon is megfér a szeretettel és a rajongással. A nyugati kultúra személyközi kapcsolatokra vonatkozóan kidolgozott pszichológiai mintáiból ennek a gondolatnak számos, főképp költői és drámai előzményére utalhatunk; elegendő, ha csak Catullus híres szavai: Odi et amo (Gyűlöllek és szeretlek) jutnak eszünkbe.
Kötetünk azonban, amelyet az olvasó a kezében tart, nyilvánvalóan nem a gyűlölet személyközi értelmezésével foglalkozik, hanem egy jóval komplexebb, történelmileg és társadalmilag kiterjedtebb változatával. A csoportközi gyűlöletről van szó, amelynek célpontjai olyan személyek, akiket a gyűlölködő maga személyesen nem ismer, sőt, és ez a lényeg, nem akar ismerni. Ősi érzületi minta ez, alapja a saját csoport elvakult, már-már fanatikus feldicsőítése. És ezzel párhuzamosan a különbözőség, a másféleség elutasítása, az idegenségnek a Visszataszító, a Gonosz és a Félelmetes tartományába való száműzése.
A mindennapi gondolkodás számára a gyűlölet egyértelmű jelenség, amelynek célpontja egy másik személy. A pszichoanalízis még a huszadik század elején számos bizonyítékot hozott fel arra, hogy a személyközi viszonyok síkján korántsem egyértelmű a helyzet, a gyűlölet hatalmas feszítőerőkkel telítve ugyan, de nagyon is megfér a szeretettel és a rajongással. A nyugati kultúra személyközi kapcsolatokra vonatkozóan kidolgozott pszichológiai mintáiból ennek a gondolatnak számos, főképp költői és drámai előzményére utalhatunk; elegendő, ha csak Catullus híres szavai: Odi et amo (Gyűlöllek és szeretlek) jutnak eszünkbe.
Kötetünk azonban, amelyet az olvasó a kezében tart, nyilvánvalóan nem a gyűlölet személyközi értelmezésével foglalkozik, hanem egy jóval komplexebb, történelmileg és társadalmilag kiterjedtebb változatával. A csoportközi gyűlöletről van szó, amelynek célpontjai olyan személyek, akiket a gyűlölködő maga személyesen nem ismer, sőt, és ez a lényeg, nem akar ismerni. Ősi érzületi minta ez, alapja a saját csoport elvakult, már-már fanatikus feldicsőítése. És ezzel párhuzamosan a különbözőség, a másféleség elutasítása, az idegenségnek a Visszataszító, a Gonosz és a Félelmetes tartományába való száműzése.