jeszenakjanos
Uploader
- Csatlakozás
- 2015.10.26.
- Üzenetek
- 3,148
- Reakció pontszám
- 3,056
- Pontok
- 113
- Kor
- 2024
Katona Tamás (szerk.) - A tatárjárás emlékezete
Az eurázsiai sztyeppék országútjain az i. e. 8. századtól az i. sz. 13. századig mintegy két évezreden át lovas népek nyomultak nyugat felé, időnként be-betörve az útjuktól dél felé elterülő, művelt, gazdag országokba. E harcos nomád törzsek sora az iráni nyelvű kimmerekkel, szkítákkal és alánokkal kezdődött. Ezek a távolabbi Belső-Ázsiából érkező török és mongol népeknek és más, a sztyeppe pereméről velük sodródott törzseknek adták át helyüket. A hunokat avarok, szabirok, türkök, bolgárok, illetve onogurok, besenyők, úzok, kunok és jászok követték, hogy végül a mongolok zárják le a sort.
A világtörténelem egyik rejtélye, hogy milyen erők késztették a füves puszták népeit, hogy időnként felkerekedve, egymást kergetve, nyugat felé vonuljanak. A kérdést vizsgáló szakemberek közül többen az időjárás változásában keresték a népvándorlások okát. Eszerint Belső-Ázsia füves pusztáinak kiszáradása, illetve egy-egy szárazabb periódus és legelőhiány kényszerítette nomád lakóit a hazájukból való időnkénti kiköltözésre. Kétségtelen, hogy a nomádok állatállománya kedvező időjárási viszonyok között igen gyorsan felszaporodik, és ehhez képest a legelő szűknek bizonyulhat, a legelőkért vívott harc pedig azt eredményezi, hogy a vesztes fél jószágait hátrahagyva, menekülni kényszerül. Mivel pedig a Himalája, a kínai fal, a Csendes-óceán és a fagyos Szibéria által bezárt térségből egyetlen irányba vezet ki sztyeppei út nyugat felé, ez lett a túltelített Közép-Ázsia időnkénti levezetője. pdf 1981 27mb
Az eurázsiai sztyeppék országútjain az i. e. 8. századtól az i. sz. 13. századig mintegy két évezreden át lovas népek nyomultak nyugat felé, időnként be-betörve az útjuktól dél felé elterülő, művelt, gazdag országokba. E harcos nomád törzsek sora az iráni nyelvű kimmerekkel, szkítákkal és alánokkal kezdődött. Ezek a távolabbi Belső-Ázsiából érkező török és mongol népeknek és más, a sztyeppe pereméről velük sodródott törzseknek adták át helyüket. A hunokat avarok, szabirok, türkök, bolgárok, illetve onogurok, besenyők, úzok, kunok és jászok követték, hogy végül a mongolok zárják le a sort.
A világtörténelem egyik rejtélye, hogy milyen erők késztették a füves puszták népeit, hogy időnként felkerekedve, egymást kergetve, nyugat felé vonuljanak. A kérdést vizsgáló szakemberek közül többen az időjárás változásában keresték a népvándorlások okát. Eszerint Belső-Ázsia füves pusztáinak kiszáradása, illetve egy-egy szárazabb periódus és legelőhiány kényszerítette nomád lakóit a hazájukból való időnkénti kiköltözésre. Kétségtelen, hogy a nomádok állatállománya kedvező időjárási viszonyok között igen gyorsan felszaporodik, és ehhez képest a legelő szűknek bizonyulhat, a legelőkért vívott harc pedig azt eredményezi, hogy a vesztes fél jószágait hátrahagyva, menekülni kényszerül. Mivel pedig a Himalája, a kínai fal, a Csendes-óceán és a fagyos Szibéria által bezárt térségből egyetlen irányba vezet ki sztyeppei út nyugat felé, ez lett a túltelített Közép-Ázsia időnkénti levezetője. pdf 1981 27mb
