Henryk Sienkiewicz - Quo vadis HK
Felolvassa: Tóth Barnabás
Méret:1.25 GB (1348 MB)
Bitrata:128 kbps844 kHz/MP3
Játékidő:23.18':31"
Henryk Sienkiewicz a századforduló talán legnépszerűbb lengyel prózaírója. A számos nyelvre lefordított Quo vadis az ókori Róma legkiszámíthatatlanabb császára, az őrült Néró uralkodása idején játszódik. Sienkiewicz a realista írásművészet legjobb eszközeivel ábrázolja a hírhedt pojáca és udvartartása perverz szórakozásait, az oktalan és eszeveszett keresztény-üldözéseket, az Örök Város felgyújtását.
Eközben nyomon követhetjük egy csodálatos szerelem kibontakozását is a regény lapjain: Vinicius a gazdag patrícius beleszeret Lygiába, aki királylányból lett római rabnővé. A férfi élete egy csapásra megváltozik, Lygia ugyanis keresztény vallású, és ez számtalan bonyodalomhoz vezet. Noha szeretik egymást, két különböző, sőt ellentétes világot képviselnek, ráadásul egy olyan korban, amelyben kereszténynek lenni halálos veszedelmet jelent.
Az ő személyükben megtestesülő kettősség jellemzi azt a világot is, amelyben élnek. Róma Néró eszeveszett dorbézolásaitól hangos, ember ember után esik áldozatul gyilkos tébolyának. Az új eszme hívei katakombákban bujkálnak, cirkuszok porondján halnak mártírhalált, de a kivégzettek helyébe mindegyre újak lépnek, mert megérett az idő a változásra, s a történelem parancsát nem semmisíthetik meg az égő Róma lángjai sem.
A fordulatokban bővelkedő romantikus nagyregény népszerűsége 1896-os megjelenése óta töretlen. Meghozta szerzőjének a világhírt, a Nobel-díjat, és több filmfeldolgozás készült belőle.
„Azt olvassuk ma, hogy a vatikáni körök indexre akarták vetni a nagy lengyel könyvét. Ám elolvasta pápa őszentsége, s index helyett hálalevelet, jutalmat, valóságos pápai himnuszt kapott a lengyel… Ahány nagy apostoli, váteszi produktuma van az első ólombetűk óta az emberi szellemnek, ahány nagy teremtő szelleme van az emberiségnek, az mind indexre került… Nagy bölcselők, nagy reformátorok, nagy költők egytől-egyig…
Olyan szép könyv, olyan nagy, csodás könyv a Sienkiewicz könyve… Olyan kár, hogy indexre nem került. Megérdemelte volna!” (Ady Endre, Nagyváradi Napló 1901)