A múlt születése sorozat

[jeszenakjanos]

Leírás

A. Rosalie David - Az egyiptomi birodalmak (A múlt születése)

Az olvasó először Egyiptom négyezer éves történelmével ismerkedhet meg: a homályba vesző kezdetek után fényes fellendülés következik az Óbirodalom korában, ezt követően hanyatlás az újjáéledés váltakozik, mígnem a nemzetközi nagyhatalommá váló ország tekintélye és gazdagsága az Újbirodalom korában eléri tetőpontját. Miután a szerző áttekintést nyújt az Egyiptomot felkereső egykori utazók, antik történetírók és felfedezők beszámolóiról, részletesen bemutatja azokat az eseményeket, régészeti ásatásokat, amelyek lázba hozták a világot: többek között a Rosette-i kő megtalálását, a hieroglif írás megfejtését, Tutanhamon sírjának feltárását. pdf 176mb 1986

Linkek csak bejelentkezés után láthatók.

 

[jeszenakjanos]

Clive Foss Paul Magdalino - Róma és Bizánc (A múlt születése)

pdf 119mb 1990

Linkek csak bejelentkezés után láthatók.

 

[jeszenakjanos]

Alan Johnston - Az archaikus Görögország (A múlt születése)

A múlt születése sorozat legújabb kötete az archaikus Görögországgal, az i. e. 1100 és 500 közötti évszázadok, a mükénéi civilizáció és a klasszikus kor közötti időszak eseményeivel, művészeti emlékeivel foglalkozik. A szájhagyomány útján terjedő és később lejegyzett irodalmi művek fontos dokumentumok e korszakról, de mivel a történetileg hitelesnek tekinthető adatok mitikus és meseszerű elemekkel keverednek bennük, különösen fontos szerep várt a régészetre: tárja fel azokat a tárgyi emlékeket, amelyek hozzásegítenek az archaikus görögség társadalmának, történelmének, vallásának, mindennapi életének megismeréséhez.

A klasszikus korszak nagyszerű műalkotásai sokáig háttérbe szorították az archaikus kor iránti érdeklődést, holott ezekben az évszázadokban is páratlan remekművek keletkeztek: méltóságot sugárzó isten- és emberalakok szobrai, arcukon a híres „archaikus mosoly”, egyre fejlődő technikával és gazdagodó motívumkinccsel megalkotott, fekete- és vörösalakos vázafestmények, melyeken a korábbi korszakokban alkalmazott geometrikus díszítmények helyét idővel átvették a mitológiai jelenetek s mindennapi élet eseményeit – sportolók küzdelmét, temetést, mesteremberek munkálkodását – ábrázoló képek. A görög társadalom életében is jelentős vívmányokat hoztak ezek az évszázadok: a palota-központú királyságokból ekkor alakultak ki a városállamok, ekkor született meg az athéni demokrácia, s a görög kultúra hatása ekkor terjedt el az anyaország határain túl, az ebben az időszakban alapított gyarmatvárosokban. Maguk a görögök is ekkoriban vették át más kultúrák, főként a közel-keleti vallás és művészet számos elemét.

A könyv gazdag képanyaga segítségével nemcsak a korabeli szobrászat és vázafestészet remekműveivel ismerkedhet meg az olvasó, hanem például az első görög pénzérmékkel, a korszak háborúiban használatos fegyverekkel és az építészeti emlékekkel is: lakóépületekkel és templomokkal (köztük a delphoi szentéllyel) és nem utolsósorban az ásatások helyszínével, magával a görög tájjal. pdf 73mb 1984

Linkek csak bejelentkezés után láthatók.

 

[jeszenakjanos]

D.W. Harding - Az őskori Európa (A múlt születése)

pdf 130mb 1985

Linkek csak bejelentkezés után láthatók.

 

[jeszenakjanos]

David Oates Joan Oates - A civilizáció hajnala (A múlt születése)

„Földünk számos pontján különböző időpontokban születtek és tűntek le civilizációk. Más-más okok hozták őket létre, de volt egy közös vonásuk: mindegyik rendelkezett olyan természeti adottságokkal, amelyek virágzó gazdaság kibontakozását, s a hozzá kapcsolódó társadalmi intézmények fenntartását elősegítették. Mivel egyetlen kötet aligha adhatna képet róluk, s két régész erejét mindenképpen meghaladná a feladat, ez a könyv két okból is a Közel-Keletet választotta tárgyául. Először is azért, mert ez a térség szolgáltatja a legkorábbi s talán a legismertebb példát arra a folyamatra, amelynek során az első földművelő települések írástudó, városlakó közösségekké formálódtak. Másodszor, mert ezek a közösségek teremtették meg annak a mezopotámiai kultúrának az alapját, amely nemcsak közvetlen földrajzi környezetére, hanem az európai civilizáció forrását jelentő mediterrán területek kultúrájára is nagymértékben hatott…

Az utóbbi kétszáz esztendőben a Közel-Kelet gyakran volt színtere különböző európai hatalmak vetélkedésének, mivel itt haladtak át az Indiába, illetve a Távol-Keletre vezető útvonalak. Nem meglepő tehát, hogy a régiségek iránt a diplomáciai szolgálatok tagjai és az utazók kezdtek elsőként érdeklődni. Figyelmüket azonban hosszú ideig az ősi civilizációnak csak a látványos emlékei kötötték le. Részben azért, mert ők a bibliai elbeszélések illusztrációit látták bennük, részben azért, mert az ember legrégebbi múltjáról való gondoskodás, következésképpen az őstörténet tanulmányozása Európában is csak alig több mint száz évvel ezelőtt kezdődött el. Könyvünkben nyomon követjük az őstörténet tudományának kialakulását, s azt is, hogy e tudomány révén – főleg az utóbbi három évtizedben – milyen mértékben gyarapodtak az ismeretek a Közel-Kelet legkorábbi településeiről. A legtöbb kutatási eredmény, amellyel foglalkoznunk kell, az utóbbi harminc évből származik” – írják könyvükről a kötet szerzői, David és Joan Oates. Pályájukat a nimrudi (Kalhu) ásatásoknál kezdték. David Oates ma a londoni egyetem elő-ázsiai régészeti professzora, s elsősorban Észak-Mezopotámia történeti tájegységeinek gazdasági és politikai életével foglalkozik. Joan Oates ásatásai Mandali térségében – amely e könyvben is több helyütt szóba kerül –, az élelemtermelő közösségek korai történetében egy fontos átmeneti szakaszt tártak fel. Ő egyébként a gazdaságtörténeti régészet elismert szakértője lett, jelenleg az elő-ázsiai régészet professzora Cambridge-ben.

E méltán világhírű munka olvasmányként is lebilincselő, tudományos igényű és értékű írásmű: az emberiség történetének egy olyan korszakát mutatja be, amely szinte teljesen ismeretlen a magyar olvasók előtt. pdf 64mb 1976

Linkek csak bejelentkezés után láthatók.

 

[jeszenakjanos]

John Reich - Az ősi Itália (A múlt születése)

A múlt születése sorozat e kötete azért számíthat az olvasó érdeklődésére, mert olyan korba vezet el a Földközi tenger középső térségében, amely mintha ködbe veszett volna az utókor elől, Hiszen „nemcsak az ősi Itáliáról tudunk keveset, hanem még a korai vaskorban élt népekről gyűjtött ismereteink sem számottevőek. Az etruszkok – pedig Itália nem római kultúrájú népei közül őket ismerjük a legjobban – mindmáig a »titokzatos nép« őstípusát testesítik meg, s ezt a mítoszt hasztalan igyekeztek a tudósok eloszlatni. A többi népről, a daunusokról, a picenumiakról és társaikról szinte mit sem tudunk… A megoldás a régészek kezében van. Az Olaszországban nemrégiben végzet ásatások bizonyítják, hogy a korai vaskori Itália számos emlékét rejti még a föld. Az elmúlt harminc évben a Földközi-tenger térségének alighanem erről a területéről származik a legtöbb új információ… Könyvünk kísérletet tesz az újabb felfedezések összefoglalására és arra, hogy összefüggő ismertetést adjon róluk. Céljából fakadóan tehát csak afféle időleges beszámoló” – írja a szerző John Reich igen szerényen. Pedig Az ősi Itália című könyvével gazdag régészeti anyagot, friss tudományos eredményeket és az új felfedezések izgalmát kínálja az olvasóknak. Szokatlan nyíltsággal ír a kutató gondjairól is, a leletek és az írott források egybevetésének a nehézségeiről, a régészet és a múlt kutatásával foglalkozó tudományok belső fejlődési problémáiról. Munkája során annak a kornak az Itáliáját pásztázza végig, amelyben a római világhatalom még a jövő ígéretének sem látszott. De kitekint a Mediterráneum egészére is, ahol a görögség és a föníciai kereskedelem volt a két meghatározó tényező. Azokról a népekről pedig, amelyek oly nagyszerű alkotásokat hoztak létre, mint a Todi Mars, a Malavolta-fej – az umber szobrászat remeke – vagy az etruszk harcos bronzszobra, rokonszenves kérdésekkel rajzol hol határozottabb, hol halványabb körvonalú képet a szerző. A könyv ismeretanyaga lenyűgözően nagy, közlésmódja gördülékeny. Gazdagon illusztrált, rendkívül színes, olvasmányos munka, amely korszerű ismereteket kínál mindazoknak, akiket foglalkoztat az európai kultúra kialakulása, örökségünk születése.pdf 88mb 1987

Linkek csak bejelentkezés után láthatók.

 

[jeszenakjanos]

Edward Kidder - Az ősi Japán (A múlt születése)

Robbanásszerű technikai-technológiai fejlődés, mellette az ősi hagyományok, szigorú szokások őrzése – két véglet, amely egyaránt jellemzi Japánt. Hiába pusztítottak a szigeteken gyilkos polgárháborúk, hiába sújtották természeti katasztrófák, elemi csapások, a régészek számára Japán történelme kristálytisztán áttekinthető, mert a japánok oly módon halmoztak egymásra kulturális szokásokat és társadalmi gyakorlatokat, hogy alig-alig vetettek el belőlük valamit. „A régi hagyományokhoz való kitartó ragaszkodásuk a romba dőlt épületek és szobrok rendszeres restaurálásához vezetett az évszázadok során, a kézművesség hagyományai pedig a ami napig fennmaradtak, s a szobrászok most is a régi eljárások szerint munkálják meg hagyományos szerszámaikkal az anyagot – és az ősi szellemben.” Mégis, elsősorban a kutatórégész vizsgálódásai és ásatásai segítenek hozzá, hogy teljesebb legyen a kép az ősi társadalom közösségi természetkultuszáról, hiedelemvilágáról, gazdagok és szegények anyagi kultúrájáról. „Ez a könyv a japán föld és nép eredetének vizsgálatát tűzte ki célul. A kötetben közölt felfedezések szinte kivétel nélkül az utóbbi harminc évben születtek, de hátterükben ott áll a japán mitológia, s ott vannak az i. sz. 1. évezredből fennmaradt kínai és japán nyelvű írott emlékek. A japán őstörténet mélyen visszanyúlik a paleolitikumba, s pillanatnyilag több feltárásra kijelölt terület található itt, mint bármely más országban. A szigetlakók nemzedékeinek kultúrája, táplálkozása, hiedelemvilága, lakáskörülményei kezdenek alakot ölteni a szemünk előtt. Kiderül, hogy a Kínából átvett rizskultúra és vasöntés, a Koreából átszármazott buddhizmus hozzáidomult egy hierarchikus társadalom közösségi természetkultuszának és samanizmusának korábbi hagyományaihoz. A régészeti kutatás nem mindenütt kapcsolódik ásatáshoz: a templomok restaurálása során régi építőik keze nyoma is sok mindent elárult; a kőalapzatok felfedték letűnt paloták, templomok és városok alaprajzát, helyzetét, nagyságát és szerkezetét. Újabban azonban az ilyen területeken is gyakran feltárják ásatással…” – írja bevezetőjében Edward Kidder. pdf 73mb 1987

Linkek csak bejelentkezés után láthatók.

 

[jeszenakjanos]

Georgina Herrmann - Perzsa reneszánsz (A múlt születése)

"A múlt születése sorozat legújabb kötete a mintegy négyezer éves iráni kultúra történetének azzal az ezeréves időszakával foglalkozik, amely Nagy Sándor halálától az iszlám hódítás koráig telt el. Ez a korszak, amelyet a Szeleukidák, párthusok és szászánidák uralma fémjelez, valóban a perzsa újjászületés kora. Ekkor valósul meg Nagy Sándornak az az álma, hogy Kelet és Nyugat kultúrája egyetlen hatalmas birodalomban egyesüljön. Elképzelését részben a Szeleukosz hadvezér által alapított dinasztia tagjai, részben – meglepő módon – az őket követő egykori nomád néptörzs, a párthusok váltották valóra. A korszak második felére pedig egy új iráni nemzeti dinasztia, a magukat a dicső Akhaimenidák törvényes örököseinek valló Szászánidák uralkodása alatt megszilárdul egy virágzó, a környező népeket is leigázó, óriás birodalom, amellyel beköszönt az iráni kultúra fénykora, a perzsa nemzeti irodalom kialakulásának, a gazdaság és kereskedelem virágzásának a kora. Georgina Herrmann könyvének azon túl, hogy a sorozat egyik legolvasmányosabb darabja, az adja különös értékét, hogy a perzsa középkornak azt a jelentős, ám feltűnően kevéssé ismert korszakát tárgyalja gazdag képanyag segítségével, amelynek számos hatása napjainkban is kimutatható. Mert a jog, az adózás, a közigazgatás ekkor kialakult rendszere lényegében változatlan maradt az arab uralkodók idejében, „szászánida” ezüsttárgyakat és selymeket még az iszlám első évszázadaiban is készítettek, a remek mívű mongol stukkók a párthus kori stukkókból fejlődtek ki, akárcsak a Szafavidák egész homlokzatot beborító kárprázatos csempemozaikjai, míg Európában a lovagrend és a középkori harcmodor származik a párthusoktól és Szászánidáktól. A „perzsa reneszánsz” azonban nemcsak hatásaiban, hanem tárgyi emlékeiben is gazdag. Olyan páratlan műalkotások fémjelzik, mint Assur királyi palotája, Qaleh-e Jazdagird felséges vára, Takht-e szoleimán rejtélyes tűztemploma, a niszai ivókürtök és I. Ardasír lenyűgöző szikladomborművei: tanúi mind annak a kornak, amely máig élő vallások, filozófiai irányzatok sokféleségét is megteremtette." pdf 75mb 1977

Linkek csak bejelentkezés után láthatók.

 

[jeszenakjanos]

Nicholas Postgate - Az első birodalmak (A múlt születése)

A Tigris és az Euphratész, illetve a Nílus völgyét gyakran a közel-keleti civilizáció ikerbölcsőjének nevezik. Valóban igaz, hogy a görögség és a rómaiak Közel-Kelettől örökölt, és sajátjukkal alakított kulturális hagyományai ebből a két nézőpontból származnak. Egyiptom és Mezopotámia azonban – bár nagyjából egy időben születtek – korántsem egypetéjű ikrek. Egyiptom egyöntetűségével – egy uralkodó, egy folyó, egy nyelv és egy nép – szembeállítva, Mezopotámia a népek és dinasztiák zavarba ejtő egyvelegének adott otthont. Amikor a civilizáció i. e. 3000 körül, a mai Irak déli részén felvirradt, a sumereket találjuk ott megtelepülve. Eredetük ismeretlen. nyelvük ellenállt minden más nyelvvel történő rokonítási kísérletnek, pedig megpróbálkoztak a baszkkal, a magyarral és a kínaival is. Rajtuk kívül délen és az Euphratész mentén feljebb akkádok éltek, akik, úgy sejtjük, valaha nomádok voltak az Arab-sivatagban, mint ma a beduinok, és akárcsak ezek, sémi nyelvet beszéltek. A letelepült lakosság a délnyugati határtérségben egész történelme során kilátástalan harcot vívott az effajta betolakodó törzsekkel: először az akkádokkal, az asszírok és babilóniak őseivel, azután az amurrúkkal, az arámiakkal és végül az arabokkal. Mindegyikük nyelve a sémi nyelvcsaládhoz tartozik, s idővel mindannyian beleolvadtak a letelepedettek közösségébe. Nem ők voltak az egyedüli jövevények: északkeleten minduntalan vad és – ellenfeleik szerint – barbár hegyi népek bukkantak fel. Jóllehet általában megelégedtek függetlenségük megőrzésével, legalább két ízben – a gutik i. e. 2 l50 körül és a kassúk 1500 1150 körül elözönlötték és uralmuk alá hajtották a déli területeket. Sumertől közvetlenül keletre Elám országa terült el, fővárosa Szúza volt. Ez az ország, habár szomszédai politika és kulturális tekintetben háttérbe szorították, a 3000 éves együttélés során megőrizte egyéni sajátosságait…
Alig másfél évszázaddal ezelőtt a mezopotámiai világról még nem tudtak többet, mint amit görög történetírók homályos tudósítása elmondott, az asszír királyok pedig csupán félelmetes nevek voltak az Ószövetségből. Ma tudjuk, hogy előttünk mintegy 2500 évvel a Tigris és az Euphratész völgye olyan társadalomnak adott otthont, amelynek műveltsége az egész Közel-Kelet tudományos és műszaki központjává és máig fennmaradt üzleti, valamint közigazgatási módszerek szülőhelyévé tette ezt a vidéket. Az íráshoz használt agyagtáblák tartósságának köszönhetően Mezopotámia írnokai nemcsak irodalmi műveket és katonai győzelmekről szóló beszámolókat hagytak ránk, hanem mindennapi életük legapróbb részleteit is. Így a régészeknek páratlan lehetőségük van arra, hogy az ősi nyelvek szakértőivel együtt rekonstruálják annak a társadalomnak a szerkezetét és fejlődését, amely az első írástudó civilizációt megteremtette. pdf 47mb 1992

Linkek csak bejelentkezés után láthatók.

 

[jeszenakjanos]

John Waechter - Az ember őstörténete (A múlt születése)

„Az ember korai története bonyolult mozaik, amelynek egyes darabjait több tudományág, a geológia, a botanika, az állattan és a fizika egyaránt vizsgálja. Az őstörténész persze számos forrásra támaszkodhat. Könyvünk nem csupán ennek az őstörténetnek a vázát akarja összeállítani, hanem igyekszik megvilágítani azt is, hogy a mozaik egyes darabkáiból hogyan lehet mind teljesebbé tenni a képet az emberiség régmúltjáról.” pdf 100mb 1988

Linkek csak bejelentkezés után láthatók.

 

[jeszenakjanos]

Michael Rogers - A hódító Iszlám (A múlt születése)

Az Ezeregyéjszaka meséinek színterét elénk varázsló építészeti emlékek – mecsetek, kegyhelyek, paloták, minaretek, sivatagi várkastélyok, citadellák, fürdõk- leírása szolgál keretül a szerzõ számára, hogy megismertessen bennünket az iszlám kialakulásával, villámgyors terjedésének titkával, a hatalom gyakorlását elõsegítõ politikai és intézményrendszer kialakulásával. Elkalauzol a nem mohamedán hitûek számára tiltott övezetbe, ahol évszázadok óta a Kába áll, az a fekete lepellel borított kocka alakú építmény, amelyben a legendák szerint a bibliai Ábrahám lábnyomát õrzõ Fekete kõ található, továbbá a Salamon temploma helyén épült jeruzsálemi Sziklamecsetbe, s az alkudozók zsivajától hangos szúkokba, az útvesztõkhöz hasonló bazárnegyedekbe. A gazdagon illusztrált könyv lapjain egy különös világ tárul fel, amelynek kultúrája kevéssé ismert a magyar olvasó elõtt, éppen ezért nyújtanak hasznos eligazítást a térképek, rekonstrukciós rajzok és az arab fogalmakat, elnevezéseket megmagyarázó kislexikon.
Az iszlám mindenekelõtt rendkívül gyors elterjedésérõl nevezetes. Születését a 622. esztendõre teszik, ekkor települt át Mohamed Mekkából Medinába. Még két nemzedéknyi idõre sem volt szükség, és az egyik irányban már eljutott az Atlanti-óceánig, a másikban Közép-Ázsiáig. Nem kevésbé rendkívüli, hogy az ily gyorsan meghódított területekre – az európai országok kivételével – utólag is mindenütt nagy hatást gyakorolt, s késõbb Dél-Ázsiában és Afrikának a Szaharától délre esõ vidékein is elterjedt. Történelme folyamán számos eltérõ hagyományú, szokású és nyelvû nép került a hatása alá. Joggal vetõdik fel tehát a kérdés, vajon létezik-e egyáltalán olyan közös kultúra és mûvészet, amelyet indokoltan iszlámnak lehet nevezni. Ez a könyv úgy igyekszik megválaszolni ezt a kérdést, hogy az írásos források fényében vizsgálja azokat a helyeket és emlékeket, amelyek az iszlám történetének elsõ nyolcszáz esztendejébõl fennmaradtak, tanulmányozza magukat az épületeket, azok alaprajzát, elrendezését, stílusát és díszítését. Az újabb régészeti kutatások ellenére még mindig sok tennivaló vár az ásatókra. Az iszlámmal foglalkozó régész legfontosabb vizsgálati anyaga a máig megõrzõdött emlékek. A modern tudomány ma már képes arra, hogy a hozzáférhetõ nagyszámú, változatos forrásból szerzett tények és adatok megfelelõ értékelése révén felidézze a középkori iszlám múltat, de ezek a szakmunkák nem a nagyközönséghez szólnak. Vannak ugyanis leküzdhetetlen akadályok: a régész leírhatja, milyenek voltak az épületek, ám az intémények, amelyek helyet kaptak bennük,nem mindig fejlõdtek velük összhangban. Az intézményeket tehát a történészeknek vagy a jogtudósoknak kell értelmezniük. Mivel az iszlám mélységesen konzervatív vallás, sok minden kiderül abból, hogy milyen újításokat utasít el. Kedvezõ esetben a jogi és történeti források teljesebbé teszik a fennmaradt építészeti emlékek és a rajtuk látható feliratok tanulmányozása során szerzett tudásunkat. A korabeli Bagdadból azonban, amely 1258-ig az Abbászida kalifátus székvárosa volt, jóformán semmi sem maradt, az egykori várost a középkori topográfusok leírásaiból ismerjük. A keleti kalifátusnak (Masrik) is csupán néhány nagyvárosában – Sirázban, Nisápúrban vagy Mervben – õrzõdtek meg emlékek. Ami pedig a tunéziai Kairouánt, Córdoba után a nyugati iszlám (Maghrib) második legnagyobb középkori városát illeti, történeti forrásait még nem dolgozták fel megfelelõen. pdf 146mb 1987

Linkek csak bejelentkezés után láthatók.

 

[jeszenakjanos]

Michael Vickers - A római világ (A múlt születése)

Róma története a Tiberis parti szegény kezdetektől a Földközi-tenger térsége és Európa jelentős része feletti hatalom kiterjedéséig tart, vagyis az i. e. 800 körüli időszakban kezdődött és időszámításunk első évszázadaiban ért véget. Lenyűgöző sikertörténet ez. Az ókori írók jóvoltából meglehetősen jól ismerjük a fejlődés főbb vonalait, a hézagokat pedig a régészet tölti ki, és szolgál felbecsülhetetlen tájékoztatással például Róma városa legrégibb lakosainak vagy etruszk szomszédaiknak anyagi kultúrájáról. Az archeológia világítja meg, hogyan lett Róma a jelentéktelen államból a Földközi-tenger térségének vezető ereje mind politikai, mind művészeti tekintetben, és mutatja meg, hogyan közvetítette főként a görög kultúrát a Földközi-tenger medencéjének keleti részéből nyugat felé. A régészet nyújt betekintést abba is, hogy a római birodalom különböző helyi hagyományokkal rendelkező népei hogyan olvasztották magukba a görög-római eszméket. A Palatinuson például a korai vaskor kunyhóinak maradványai Róma szerény eredetére emlékeztetnek; az Ara Pacis domborműveinek tartózkodó eleganciája – bevándorolt görög szobrászok faragták az i. e. 1. század utolsó éveiben – arra vet fényt, hogyan lehetett látvánnyá formálni azokat a római politikai eszméket, amelyeknek gyökerei az öt évszázaddal korábbi Athénba kapaszkodtak; az Inchtuthilban, a skóciai Pertshire-ben nagy szakértelemmel lerombolt erődített tábor pedig impozánsan bizonyítja a római katonai gépezetnek még a visszavonuláskor is érvényesülő szervezőképességét.

A régészek különféle módon tájékozódnak a római kultúráról, a közös tényező azonban mindig az anyagi maradványok iránti érdeklődés, akár terepen vagy laboratóriumban. Az egyik régész talán a művészettörténész szemével vizsgálja Róma emlékeit: a másikat főként az emberi környezet története érdekli. Az egyik talán a római császárképmások katalógusát állítja össze, a másik talál Warwickban egy római poloskát, és máris drámai bizonyítéka van rá, milyen kényelmetlen körülmények között éltek edzett őseink.

Mi ebben a könyvben egyforma érdeklődéssel követjük nyomon, hogy a középkori, a reneszánsz és a modern ember milyen módon fordult a római múlt felé, hogyan tanulmányozta és tolmácsolta ezt a múltat. pdf 198mb 1985

Linkek csak bejelentkezés után láthatók.

 

[jeszenakjanos]

Peter Garlake - Afrikai királyságok (A múlt születése)

Fekete-Afrika múltjának megismeréséhez ez ideig kevés olyan felfedezés járult hozzá, „mint amilyenek beragyogják más kontinensek régészetének történetét. A felfedezők nem botlottak eltűnt városok romjaiba a trópusi erdőben, s kevés régészre mosolygott rá a jószerencse, hogy feltárhatta ismeretlen népek kincseit. A Szahara sivatagjától délre több mint kétezer évvel ezelőttig nem volt egyetlen állandó település sem. Az afrikai királyságok csak körülbelül az utóbbi ezer év folyamán alakultak ki. Ez a rövid időtartam magyarázza azt is, hogy miért oly élő és valóságos napjainkban a kulturális folyamatosság a jelenkori afrikai társadalmak és a korábbi királyságok között. A királyi udvarokban állandóan számon tartott dinasztikus genealógiák a múlt emlékezetét táplálják. A mítoszokban újra és újra elmondják, a rítusokban, táncokban, az ünnepeken megelenevítik az ősök hősi cselekedeteit. A történeti események, a háborúk, a hódítások és népvándorlások beleivódtak az emberek emlékezetébe, és még intézményesült testületek is szakosodtak arra a feladatra, hogy elsajátítsák és az egymást követő nemzedékeknek átadják ezt a tudást…”
A tudományos érdeklődést a fekete földrész tanulmányozása iránt csupán a 19. századi európai felfedezők keltették fel; ők halmoztak fel elsőként valóban hiteles ismereteket. Peter Garlake azonban lehetőségei szerint szinte mindent számba vesz átfogó, történelmi ismeretanyagban gazdag, olvasmányos könyvében: helyi, afrikai források, görög, arab, portugál utazók feljegyzései, jeles Afrika-kutatók – köztük Frobenius – ásatásai és a modern technikai eszközökkel végzett régészeti feltárások eredményei alapján ismerteti a földrész múltját. A kutatások története mellett pedig összefoglalja mindazt, amit a mai napig tudunk az i. e. 6000 körül élt első fazekasokkal és földművesekkel kezdődő, a vaskoron átvezető és az i. sz. 1500 táján kialakult, szilárdabb királyságokig terjedő időszakról.
A gazdagon illusztrált kötetben az önálló fejezeteket alkotó képes történetek többek között a núbiai királyok által i. e. 67-ben alapított főváros, Meroé monumentális építészeti emlékeit, Nagy Zimbabvét, a leglátványosabb afrikai régészeti lelőhely romjait, valamint Ife és Benin szobrászatát mutatják be. pdf 105mb 1978

Linkek csak bejelentkezés után láthatók.

 

[jeszenakjanos]

P. R. S. Moorey - Bibliai tájak (A múlt születése)

Palesztina, a Szentföld, a bibliai tájak, a zsoltáros Dávid és a bölcs Salamon, a lángoló szavú próféták s az ihletett írástudók, Jézus és az apostolok születésének, igehirdetésének és szenvedésének színhelye már sok évszázad óta volt célpontja vallási élményt kereső zarándokoknak, a történelmi emlékekben gazdag vidéket megismerni akaró, kíváncsi utazóknak, és nem kevésbé a bibliai elbeszéléseket a tárgyi emlékekkel, netán fennmaradt feljegyzésekkel szembesíteni akaró régészeknek, történészeknek, kutatóknak. A bibliai idők és történeti színhelyei felkutatásának és tanulmányozásának igénye azután újabb lendületet és irányt kapott a múlt század első felében meginduló és már kezdettől fogva jelentős sikerekkel járó, rendkívüli érdeklődést is keltő közel-keleti, egyiptomi és elő-ázsiai ásatások által. Új, eddig ismeretlen vagy megfejthetetlen írásrendszerek tárták fel titkaikat, ismeretlen vagy alig ismert népek, nyelvek, kultúrák tárultak fel: egyiptomi hieroglifikus és hieratikus írású szövegek, sumer, akkád és asszír eposzok, himnuszok, királylisták és a hódítók nagy tetteit magasztoló hivatalos feliratok, ugariti mitikus költemények, babiloni és hettita törvénykönyvek – csupa izgalmas szöveg, amely mind, hol közvetlen, hol távolabbi kapcsolatban állt a Bibliából ismert hagyományokkal, törvényekkel, tanításokkal.
A kezünkben lévő könyv tudós szerzője nem „bibliai régészetet” ad, hanem a régészet segítségével a bibliai országok, a Bibliában megnevezett tájak egykori népeinek életét, valóságát, mindennapjait: szerszámait és szokásait, kézműveseinek technikáját és gondolkodóinak eszméit akarja hozzánk közel hozni. Nincs eleve eltökélt szándéka hittételek igazolására vagy cáfolatára. A higgadt tudós módszerével közöl tényeket, ismertet feltevéseket, érveket és ellenérveket. Sorra vonultatja fel olvasói előtt Kanaán földjének egyes korszakait – a „kanaáni” bronzkor kezdeteitől az „izráeli” vaskorig, majd a két zsidó állam (Júda és Izráel) bukása utáni hódítók teremtette rendezés időszakáig.
Mindvégig szeme előtt tartotta a Biblia elbeszéléseit: de nem a pozitív vagy negatív kicsengésű „hitvita”, nem is a merő illusztratív bemutatás céljából: hanem azért, mert „a Biblia világa” önmagában, a maga anyagi valóságában is szép és izgalmas, és ezt a világot akarja megismertetni, a szó igaz értelmében „láttatni” az olvasóval. Látjuk és el tudjuk képzelni a mindennapi tevékenység során használt cserépedényeket ugyanúgy, mint Salamon egykori templomát (és még azt is, hogy a bibliai adatok alapján hányféleképpen lehetett és lehet ma is elképzelni – rekonstruálni). Bejárjuk a tágabb környékből is mindazon térségeket, amelyek a bibliai tájakhoz kapcsolódnak: Föníciát, a merész hajósok, elszánt gyarmatosítók, körmönfont kereskedők és egy fölöttébb gyakorlatias írásrendszert kidolgozó írnokok hazáját, majd a perzsa birodalmat is, a maga perszepoliszi királyi palotájával, amelyből kerek két évszázadon át Judaeát is kormányozták. pdf 1975 117mb

Linkek csak bejelentkezés után láthatók.

 

[jeszenakjanos]

Peter Warren - Az égei civilizációk (A múlt születése)

„Az Égei-tenger vidékének ragyogó bronzkori civilizációi Heinrich Schliemann jó száz évvel ezelőtti trójai, mükénéi és tirünszi úttörő felfedezési óta vonzzák az emberek érdeklődését. Schliemann szerette és betéve tudta Homéroszt, az ő nyomán kezdte kutatni a klasszikus kor előtti hőskor emlékeit. Ő bizonyította be az elképedt és nemegyszer kételkedő világnak, hogy jóval a klasszikus görögség előtt már létezett egy önálló civilizáció – mükénéinek nevezik majd, legfontosabb városáról, Mükénéről – , s ez a civilizáció volt az alapja a trójai háborúról és az Agamemnón-házról szóló történeteknek, amelyek sokáig ihlető forrásai voltak az európai irodalomnak. Nem kevésbé eltökélten indult el Arthur Evans 1894-ben Krétára. Úgy vélte, hogy a szigeten jóval a görögök előtt ismertek már valamiféle írást. Nem járt eredmény nélkül: utazásai Knósszoszra irányították figyelmét, s ott Schliemann mükénéi világánál is sokkal korábbi civilizációt tárt fel; ez – megint csak – történeti hitellel támasztotta alá a Minószról, Pasziphaéról és Ariadnéról szóló mitikus elbeszéléseket.

Hasonlóan nagy hatású és szinte ugyanilyen látványos felfedezésáradat indult meg ezután. Carl Blegen kiásta Nesztór király mükénéi kori palotáját a messzéniai Püloszban; a délkelet-krétai Zakróban egy addig ismeretlen minószi palota több mint tíz évi terepmunka után végül leletekkel kárpótolta felfedezőjét és ásatóját, Nikólaosz Platónt. Közben kiderült, hogy a Kükládok Théra nevű szigetén fekvő Akrotiriban a természet roppant erői, amelyek több méter vastag vulkáni hamu- és tajtékkő réteggel borították be egykor a tájat, egyszersmind kivételes »állagvédelmet« is biztosítottak. Szpiridón Marinatosz nyolc ásatási idény alatt napvilágra hozott itt egy olyan települést, amelyet rendkívül szoros szálak fűznek a minószi Krétához. A romok közül tárgyak ezrei kerültek elő: elegáns és egyszerű házi eszközök, mindenekelőtt pedig jobbára ép, páratlan szépségű és jelentőségű falfestmények. Szerencsés fennmaradásuknak köszönhető, hogy Théra – Mükéné és Knósszosz mellett – hozzásegít bennünket az égei világ őskori népeinek megértéséhez és helyes megítéléséhez” – írja a szerző könyvének bevezetőjében.

Peter Warren az égei térség i. e. 6000 és 1100 között kialakuló, virágzó, majd hanyatló civilizációit annak a hatalmas ismeretanyagnak a birtokában tárgyalja, amely évszázadnyi felfedezések során gyűlt össze. De hogyan kerültek elő a múlt emlékei? Milyen indíték, milyen türelmetlen izgalom vezette a korai felfedezőket és régészeket, s milyen munkát végeztek? A görög világ régmúltja folyamatos felfedezésének lebilincselő történetét. Az európai civilizáció hajnalát ismerhetjük meg e kötet lapjain. pdf 1989 101mb

Linkek csak bejelentkezés után láthatók.

 

[jeszenakjanos]

Patrick FitzGerald - Az ősi Kína (A múlt születése)

Ki ne hallott volna az Első császár cseréphadseregéről, századunk legnagyobb régészeti szenzációjáról? 1988-ban nálunk is sok tízezren vállalkoztak a sorban állásra, hogy megtekinthessék minden idők legrendíthetetlenebb agyagkatonáinak vándorküldöttségét. És ki ne tudná, hol húzódik a világ leghosszabb építménye, a híres Nagy Fal? Szép számmal akadnak közöttünk már olyanok is, akik turistaként járhattak valamelyik szakaszán.
Híres építményei és megannyi közismert csodája ellenére mégis titokzatos egzotikumával vonzó világ maradt számunkra mindmáig az ősi Kína, a Föld legnagyobb múltú élő civilizációja, a selyem és a lőpor, a nyomtatás és az iránytű, a tea és a kungfu őshazája. Ennek az ősi világnak rejtélyeibe enged bepillantást régészeti sorozatunk jelen kötete. Patric Fitzgerald, a canberrai egyetem professzora Kína megközelítően háromezer éves történelmét mutatja be az i. e. 3. évezred végétől a T'ang-dinasztia koráig (618-906). Nyomon követhetjük, miként alakult ki az eredetileg törzsi társadalmi szervezetből fejlett közigazgatással rendelkező központosított birodalom, és hogyan fejlődött ki megannyi történelmi viszontagság közepette is az a páratlan művészet és kultúra, mely kisugárzó erejével hatni tudott az egész Távol-Kelet arculatára. Fitzgerald könyvében bambuszcsíkokra lejegyzett, később papírra írt legendák szembesülnek a régészek által feltárt tárgyi emlékekkel: sok száz történelmi dokumentum és művészeti remek fényében ismerhetjük meg a kínai civilizáció gyökereit, ókorát és középkorát. A sírrablóktól háborítatlanul maradt hercegi sírok gazdag leletegyüttese, az Ezer Buddha barlangokban felfedezett freskók, a pekingi Tiltott Városban emelkedő császári paloták, a ránk örökített csodálatos tájképek arról vallanak, hogy miként és milyen környezetben jött létre a Sárga-folyó népének lenyűgöző gazdagságú kultúrája. pdf 64mb 1989

Linkek csak bejelentkezés után láthatók.